Az SMR hatása a vállízület mozgástartományára felnőtt teniszezőknél (GIRD)

2018. NOVEMBER 7.

A tenisz a domináns oldali vállízületnél (glenohumeralis ízületnél) csökkenti a berotációs mozgástartományt. Az alábbiakban ismertetett dolgozat célja az volt, hogy megvizsgálja a myofasciális önmasszázs (SMR) hatását ezen ízület berotációs mozgástartományára, a váll instabilitás érzésére és hatását az adogatás erejére, sebességére – felnőtt, haladó szintű teniszezőknél.

Ahogy említettük, a rendszeres teniszezés csökkenti a glenohumeralis ízület mozgástartományát a berotációt tekintve. Ez a csökkenés a lágyszövet rendszeres, ismétlődő, egyoldalú mozgáshoz való alkalmazkodása vagy csontosodási folyamatok miatt alakulhat ki.

A kar berotátorainak ismétlődő, koncentrikus mozgása az ütés gyorsulási fázisában a pectoralis minor rövidüléséhez vezet. Ez aztán megváltozott lapocka dőléshez vezet , ami hozzájárul a vállízület berotációs mozgásának beszűküléséhez.

Ezen túlmenően, a kirotátorok ismétlődő excentrikus mozgása az ütés kivezető fázisában mikrosérüléseket okozhat a lágyszövetekben. Az ezutáni hegesedési folyamat során feszülés alakulhat ki a váll hátsó régiójában, például a hátsó glenohumeralis tokban, az infraspinatus izomban, és a kötőszövetben, melyek mind hozzájárulnak a váll berotációs mozgásának csökkenéséhez.

Ez a csökkenés könnyen megfigyelhető, ha összehasonlítjuk a játékos domináns oldalát, (tehát azt, amiben az ütő van) a másik oldalával. A tárgyalt ízület mozgástartományának csökkenése a két oldal között körülbelül 5° fiatal játékosoknál, és 15° a felnőtteknél (mindez természetesen függ a kortól és attól, hogy a játékos mióta űzi ezt a sportot). Ha ez a deficit (tehát a két oldal közti különbség) nagyobb, mint 20°, akkor már megváltozik az ízület kinematikája, ami aztán patológiás eredményhez vezethet.

Mindezért a teniszezők sérülésmegelőző programjába ideális lenne beépíteni a domináns oldali vállízület berotációs mozgástartományának megőrzését.

A RAD Roller a RAD Block-al kiegészítve hatékonyan használható a váll SMR kezelésére:

A nyújtást (stretchinget) gyakran ajánlják a váll mobilitásának visszaszerzésére. Újabb analízisek azonban rávilágítanak, hogy csak gyenge- vagy közepes erősségű bizonyítékok támasztják alá a “cross-body” és “sleeper” nyújtógyakorlatok eredményességét a GIRD (vállízület berotációs deficit) kialakulásában. Így a GIRD megelőzésére alternatív megoldásokat kell keresni. A masszázs erre a célra is megfelelőnek tűnik, hiszen csökkenti az izomfájdalmat, növeli a mozgástartományt. Azonban az a tény, hogy ehhez szükség van egy terapeutára, csökkenti az alkalmazhatóság gyakoriságát. A myofasciális önmasszázs egyértelmű választásnak tűnik a masszázs alternatívájaként, hiszen ekkor az egyén a saját testtömegét és erejét használja a szövetekre való nyomás kifejtésére. Bár tudjuk, hogy az SMR a masszázshoz hasonló előnyökkel rendelkezik, ennek vizsgálata eddig csak az alsó végtagok és medence esetében történt meg. (Ahol egyébként bizonyítást nyert, hogy növeli a térd- és a csípő ízületek mozgástartományát.)

Az SMR-nek minden bemelegítés és levezetés szerves részének kellene lennie.

Ezen vizsgálat során a kutatók elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy az infraspinatus és pectoralis minor izmok SMR kezelése milyen hatással van a vállízület (glenohumralis ízület) mozgástartományára felnőtt teniszezőknél. Másodsorban az érdekelte őket, hogy az alanyok hogyan ítélik meg saját váll instabilitási érzésüket, illetve hogy az SMR kezelés milyen hatással van a szerváik sebességére és pontosságára. A hipotézis szerint a myofasciális önmasszázs segít helyreállítani a vizsgált ízület berotációjának mozgástartományát és növeli a kezelt személyek váll stabilitás érzését, miközben nem csökkenti a szerváik minőségét.

A vállizület

A váll izmai

A vizsgálat végeredményei igazolták a feltételezéseket. Az 5 héten át tartó, heti 3-szori, bemelegítés után elvégzett SMR kezelés növelte a domináns oldali vállízület berotációjának mozgástartományát, csökkentette a váll instabilitás érzést a játékosokban, miközben nem befolyásolta negatívan a szervák sebességét és pontosságát.

A kezelési program előtti mérések szerint a domináns (ütő) oldali glenohumeralis ízület berotációs mozgástartománya átlagosan 46° volt, ami a nem domináns oldali tartománynál 10°-al kevesebb. A kezelés eredményeként 11°-os növekedést sikerült elérni. Ez a körülbelül 25%-os növekedés klinikailag is jelentős.

Fontos továbbá megjegyezni, hogy a játékosok váll stabilitás érzésének javulásának hatására a játékosok nagyobb önbizalommal, keményebben és okosabban tudnak edzeni. Az SMR hosszú távú alkalmazásával, esetleges edzésprogramba illesztésével olyan pozitív pszichológiai követkzemények várhatók, melyek segíthetnek még kiemelkedőbb teljesítmények elérésére.

A myofasciális masszázs teljesítményre gyakorolt hatását nézve ezen dolgozat is megerősíti az eddig készült tanulmányok eredményeit. A kezelt játékosok szerva sebessége és pontossága nem változott negatívan.

Összefoglalva elmondható, hogy a bemelegítés után az infraspinatus és pectoralis minor izmokon végzett SMR kezelés hasznos lehet azon teniszezőknek, akik csökkenteni szeretnék a vállsérülés veszélyét annak mozgástartományának megőrzésével / visszaállításával, miközben nem kívánják sport teljesítményüket csökkenteni.

A teljes tanulmány (angol nyelven) itt elérhető:
https://journals.humankinetics.com/doi/full/10.1123/jsr.2016-0240