2017. AUGUSZTUS 10.

Forrás

A myofasciális masszázzsal kapcsolatos fogalmak és tudományos eredmények áttekintése

Bevezetés

A fascia olyan lágyszövet, mely a teljes testünket behálózó kötőszövet része, és felelős a testünkben fellépő feszítő erők továbbításáért.

A masszázshengerrel (foam roller) végzett gyakorlatok (továbbiakban: “hengerezés”) a myofasciális önmasszázs legelterjettebb formája, melyet az azt alkalmazók saját magukon végeznek, terapeuta segítsége nélkül.

A myofasciális önmasszázs (továbbiakban: “SMR”) pontosabb definíciója talán a “segédeszközzel végzett ön-manuálterápia”. Bár egyre többet tudunk róla, pontos működési mechanizmusa 100%-osan még nem ismert.

Az SMR növeli a rövid távú flexibilitást (hatása kevesebb, mint 10 percig tart) és nem befolyásolja negatív irányban a sportteljesítményt. Az SMR növelheti a hosszú távú flexibiltást is, ha 2 hétnél hosszabb programokat alkalmazunk.

A myofasciális önmasszázst nem kötelező pontosan azokon az izmokon végezni, melyek a flexibilisebbé tenni kívánt ízülethez csatlakoznak, de az pontosan még nem ismert, mely izmok kezelése pontosan mely ízületekre van hatással.

Az SMR alkalmazása csökkentheti a fájdalomérzetet és emelheti az érintésre jelentkező fájdalom küszöbértékét DOMS esetében, a kiváltó ok utáni 48 órában.

A pontos működési mechanizmus, hogy az SMR milyen módon képes befolyásolni a flexibilitást még tisztázatlan. A jelenlegi bizonyítékok arra utalnak, hogy olyan neurofiziológiai folyamatok indulnak be az izomra való akut hatás miatt, melyek különböznek a hagyományos nyújtás működésétől.

A mechanizmus, ahogy a myofasciális masszázs a DOMS-ra hat, szintén nem pontosan ismert. A jelenlegi legmegbízhatóbb kutatási eredmények arra utalnak, hogy az SMR a fájdalomérzékelésre hat.

Gyakorlati megközelítés

A myofasciális önmasszázs egyfajta ön-manuálterápia, melyet leggyakrabban masszázshenger segítségével végzünk. (Ma már léteznek hatékonyabb, három dimenziós SMR-re képes eszközök is (pl. RAD Roller) – a ford.). A hengerezés általában a földön fekve történik, úgy, hogy a henger a talaj és testünk között helyezkedik el. A hengerezés során arra az izomcsoportra helyezünk nagyobb súlyt (nyomást), amit kezelni szeretnénk. Ezen az izomcsoporton gurulunk előre-hátra, egyenletes tempóban. Az SMR-t lehet közvetlenül edzés vagy verseny előtt használni, mivel a jelenlegi kutatási eredmények szerint úgy növeli a flexibilitást, hogy közben nincs hátrányos hatással a sportteljesítményre. Rendszeres használatával a flexibilitás hosszú távon is növelhető. Alkalmazható közvetlenül sportolás után is, mivel csökkenti az izomláz érzését.

Az SMR növelheti a hosszú távú flexibiltást is, ha 2 hétnél hosszabb programokat alkalmazunk.

Definíciók

A definiálás nehézségei

Hogy megértsük a myofasciális önmasszázst, először is meg kell határoznunk a fascia, myofasciális masszázs terápia és a myofasciális trigger pontok definícióját. Ez két nehézségbe ütközik. Az első, hogy jelenleg még nem teljesen tisztázott, a fascia mekkora szerepet játszik az SMR által kifejetett hatásban. Másodszor, a fasciával kapcsolatos kutatások csak nemrég kezdődtek, így a kutatók még csak tapogatóznak ezen a rendkívül összetett és nehéz területen. Ezek a tények sajnos megnehezítik ezen fogalmak pontos definiálását. Ebben a fejezetben bemutatjuk, milyen definíciókat használnak jelenleg a kutatók.

Fascia

Definíció

A fasciát már többször meghatározták. Minden ilyen definíció más-más tulajdonságára hívja fel a figyelmet. A Journal of Bodywork and Movement Therapies (LeMoon, 2008) kiadványban megjelent definíció szerint a fascia “kötőszövetünk olyan lágyszöveti része, mely mind átjárja, mind körbeveszi az izmokat, csontokat, szerveket, idegeket, ereket és más szöveteket. Lábunk ujjaitól fejünk tetejéig, testünk első részétől hátsó részéig, a felszíntől a mély rétegekig terjedő folyamatos, három dimenziós hálózat.” Ez a definíció a fascia mindenütt jelenlévőségére hívja fel a figyelmet. Findlay (2009) így írta le a fasciát: “A kötőszövet olyan lágyszöveti része, mely átjárja az emberi testet, és egy folytonos, a teljes testre kiterjedő, három dimenziós mátrixként biztosít struktúrális támogatást. Átjár és körbevesz minden szervet, izmot, csontot és idegszálat, így alkot egy különleges környezetet a szervezet működéséhez.” Ez a definíció a fascia struktúrális, forma alkotó szerepére helyezi a hangsúlyt. Schleip (et al. 2012) definíciója így hangzik: “a fascia a kötőszövet olyan lágyszöveti része, amely átjárja az emberi testet, és ugyanakkor alkotó eleme a test feszítő-erő továbbító rendszerének.” Ez a definíció egyértelműsíti, hogy a fascia szerepet játszik az erő átvitelben. Huijing és Jaspers (2005) megfigyelték, hogy ugyanazon hosszanti irányú mechanikai hatás in vitro nem ugyanazt a válaszreakciót váltja ki, mint in vivo, így az erő továbbítása a myofasciális kapcsolatokon keresztül fontos tényező lehet az izomhipertrófiában. Végül Kumka és Bonar (2012) javaslata szerint a fasciát a következő képpen kellene definiálni: “a stabilitás és mozgás beidegzett, folytonos, funkcionális szerve, melyet három dimenziós kollagén mátrix alkot.” Ez a megfogalmazás a fascia proprioceptiv szerepére hívja fel a figyelmet, valamint arra a tényre, hogy a fasciában nagy számú idegvégződés található. (Schleip, 2003; Schleip és Müller, 2013).

Ellentmondások

Schleip (et al. 2012) megjegyezte, hogy a fascia definíciójával kapcsolatban súlyos nézeteltérések vannak. A megegyezés eme hiánya zavart okoz mind a világ különböző részén dolgozó kutatók, mind a kutatók és orvosok közötti kommunikációban. Ebből következően a különböző anatómia tankönyvek és cikkek továbbra is különböző képpen utalnak a fasciára (lásd Schleip et al. 2012.-es szemléjét). Ez még tovább bonyolódik, ha az anatómiailag különböző helyeken lévő egyedi fascia részeket vagy szöveteket kell leírni (lásd Schleip et al. 2012; Adstrum, 2015-ös szemléit).

Myofasciális lazítás

A myofasciális lazítás a manuálterápia olyan fajtája, melyet a fascia manipulására fejlesztettek ki, bár az, hogy eredményei a fasciára való hatásának vagy más mechanizmusoknak köszönhetőek-e, még nem ismert. A myofasciális lazítás kífejezést valószínűleg Chila Peckham és Manheim használta először a Michigani Állami Egyetemen tartott 1981-es “Myofasciális lazítás” című előadásuk alkalmával, melyben a manuálterápia egy különleges formájára utaltak ezzel a kifejezéssel. Ez nem keltett nagyobb visszhangot, míg 1997-ben Mark Barnes nem számolt be róla. Ebben a beszámolóban Barnes a következőképpen definiálta a myofasciális lazítást: “olyan kézi erőt használó lágyszöveti technika, amely elősegíti a kötött fascia nyújtását”, melynek eredménye, hogy “néhány kezelés után a szövet puhább és rugalmasabb lesz”. Néhány kutató úgy véli, ez volt a myofasciális lazítás első említése a szakirodalomban (például: MacDonald et al. 2013). Az utóbbi években a myofasciális feloldás/lazítás megnevezés használata szélesebb körben is elterjedté vált, többfajta technikára is utalhat. Például: oszteopatikus lágyszövet technika, struktúrális integráció (Rolfing), masszázs, segédeszköz alapú fasciális lazítás, Graston technika, trigger pont feloldás és sok más (lásd Simmonds, 2012-es szemléjét). Ma, a legtöbb terapeuta szerint a myofasciális lazítás a fascia helyi feszültségeinek, korlátozottságának feloldására szolgál, bár a szakirodalom sajnos nem egyértelmű abban, hogy ilyenkor az izomszövetet, magát a fasciát vagy a kettő kombinációját célozzuk-e meg ezzel a technikával.

Akárhogy is, úgy vélik, hogy az izom és/vagy a fascia mozgása bizonyos körülmények hatására beszűkülhet és az addig fájdalommentes mozgástartomány fájdalmassá válik, valamint a véráramlás is csökken (lásd Findley et al. 2012). Azt javasolják, hogy myofasciális lazítással állítsuk vissza az eredeti állapotot.

https://radroller.hu/wp-content/uploads/2017/12/myofascia_1.jpg Élő fascia.

Myofasciális trigger pontok

A lokális fascia kötöttségből eredő fájdalmat általában a “myofasciális fájdalom” kifejezéssel illetik és úgy vélik, hogy bizonyos myofasciális trigger pontok okozzák. Ezeket a pontokat a következő képpen szokták definiálni: “a megkeményedett izomszövetek olyan érzékeny pontjai, melyek helyi és kisugárzó fájdalmat okoznak” (Bron és Dommerholt, 2012). Amint a fentiekből is kitűnik, van egy kis keveredés a terminológiát illetően, mivel első olvasásra nem egyértelmű, hogy akkor a trigger pontok a fascián, az izomszálakon, vagy a kettő egységén vannak-e.

Meg kell jegyeznünk, hogy a myofasciális trigger pont kutatás problémás területnek bizonyul.

Tough 2007-ben a vonatkozó szakirodalmat tanulmányozva arra következtetésre jutott, hogy  az orvosok és kutatók által alkalmazott kutatási módszerek rendkívüli mértékben eltérnek, így 19 különböző kritérium volt azonosítható ezekből. Ez arra utal, hogy a diagnosztikai vizsgálatok kritériumai nem konzisztensek. Lucas 2009-ben a myofasciális trigger pontok diagnózisára vonatkozó fiziológiai vizsgálatok megbízhatóságát kutatta, a vonatkozó tanulmányok szisztematikus átvizsgálásával. Csapatával 9 alacsony minőségű kutatást találtak és arra jutottak, hogy a kutatások megbízhatósága nagy szórást mutat, az alacsonytól (<0.40) a kitűnőig (>0.75).

Myofasciális önmasszázs

A myofasciális önmasszázs a myofasciális technikák közül az, amelyet az egyén saját magán végez, terapeuta igénybevétele nélkül, valamilyen segédeszköz (pl. masszázs henger, masszázs golyó) használatával. Bár, mivel a myofasciális masszázs és a myfoasciális önmasszázs, fasciában létrejövő változásokban betöltött szerepe nem bizonyított, jobb lenne ön-manuálterápiának nevezni. Hogy ez a megnevezés eléggé hangsúlyozza-e a valódi, kézzel végzett önmasszázstól való különbözőségét, nem biztos.

Ezek miatt a legpontosabb fogalom talán a “segédeszközzel végzett ön-manuálterápia” vagy “eszközzel támogatott önmasszázs” lenne.

Mindenesetre valószínűnek tűnik, hogy a myofasciális önmasszázs hatása nagyon hasonló a myofasciális masszázséhoz és működési mechanizmusuk is valószínűleg azonos.

Masszázs hengerezés (foam rolling)

A masszázs hengerezés a fitness rajongók és sportolók között talán legeterjettebb myofasciális izomlazító módszer, mellyel leginkább a flexibilitást szeretnék növelni testmozgás előtt, illetve csökkenteni az izomlázat és rövidíteni a regenerációs időt mozgás után. A masszázs hengerezés során a földre helyezett hengerre fekszünk, melynek hatására a henger nyomást fejt ki a megcélzott izomcsoportra. Ezután előre-hátra gurulunk rajta. Átalában állandó sebességgel végezzük a gyakorlatot, mindkét irányban lassú mozgással.

A masszázs hengerezést gyakran használják olyan eszközök esetében is, melyek használata során egy központi pont körül “hengerezünk”. Ezeket masszázs golyóknak is szokták nevezni.

A jelenleg rendelkezésre álló vizsgálati eredmények nem elégségesek a masszázs hengerezés pontos hatásainak megismerésére, ennek ellenére használata elterjedt.

A folytatásban a hengerezés flexibilitásra gyakorolt hatását vizsgáljuk

A forrás: www.strengthandconditioningresearch.com

Fordította: Gerencsér Balázs